Mindig a legmelegebb szobában, a nagy ablakokkal, napsütötte falakkal rendelkező lakrészben (jellemzően a nappaliban), nyugati fekvésű szobákban, közvetlenül az ablaknál, és a Naptól felmelegedő falfelületeknél hűtsünk és fogjuk meg a hőséget a klímával.

 

Amennyiben megszüntetjük a lakásunkban a hőcsapdát, akkor már csak ettől is sokkal elviselhetőbb lesz a hőmérséklet az egész lakásban, mivel egy felforrósodott szoba képes az egész lakás maghőmérsékletét megemelni és a folyosókon keresztül az egész lakást felforrósítani. Ezért nem jó megoldás egy belső légtér hűtése, mivel sokkal nehezebb úgy lehűteni egy lakást, hogy a másik feléből 40 fokos levegő áramlik át, tovább melegítve a falakat, burkolatokat.

Amennyiben nagyon tagolt a lakás úgy több klímára lesz szükség, a klímálkat pedig arra a részére kell szerelni a lakásnak ahol a legnagyobb a benapozottság és ahol legjobban melegszik a lakás. A meleg szobák lehűtésével az árnyékos, északi, kelet fekvésű része is sokkal hűvösebb, élhetőbb lesz a lakásnak. Egy tagolt lakásban sajnos egy darab klíma nem képes eredményesen hűteni, legfeljebb az egy nagy teret, nappalit-konyhával érdemes így klimatizálni. A klíma akkor dolgozik a legjobban, ha a méretéhez képest egy nagy térben helyezzük el és nagy mennyiségben állíthat elő hideg levegőt, amivel arányaiban a legtakarékosabban a legtöbb négyzetméterét hűthetjük a lakásnak. A folyosókon, szűk átjárókon felszerelt klíma éppen ezért nem alkalmas csak lokális hűtésre, mivel nem tud teljesítményt leadni a felszerelés helyén, így csak töredékét hűti le a lakás többi részének. Jó megoldás lehet még, ha egy lakást a két vége felöl egyszerre hűtünk és egy U alak mindkét szárában felszerelünk egy klímát, mivel ezek egymás hatását fogják erősíteni és az összekötő részen tartózkodók is kellemes hűvöset tapasztalhatnak a használat során. Kritikus pont az ajtók- átjárók méretezése két szoba között, amíg egy normál 80-90 es ajtón alig dolgozik át a szomszéd szobába a klíma, addig egy dupla ajtóval már szinte egy teret tudunk teremteni és jelentősen hűteni lehet egyik szobát a másikból, az ajtó teljes kinyitásával.

 
Hová szereltessük a lakáson belül a klímát?

 
Minden felmérés alkalmával a lakók szokásaihoz igazítva, a bútorok elhelyezésének figyelembevételével kell kijelölni a klíma beltéri egységének a helyét, hogy a későbbi használat során maximálisan komfortosan működtethessük. Elkerülendő, hogy a klíma közvetlenül az ágyra vagy az ülőgarnitúrára, dolgozóasztalra fújja a hideg levegőt, mivel így a folyamatos működtetés közben megfázhat a használója.  Kis területű szobák, hálószobák esetében inkább néhány órával előre kapcsolják be a légkondicionálót lefekvés előtt, akár üresen és bezárt ajtókkal, így amikor alváshoz készülődnek, már lekapcsolható a klíma. Amennyiben kellő hőmennyiséget kivonunk a szobából és lehűtjük a burkolatokat, falakat is egyben, nem melegszik vissza a szoba az éjszaka során és kényelmesen, a klíma folyamatos működtetése nélkül, átaludható az éjszaka.

A nagy terek esetében viszont a folyamatos működéssel tudunk komfortos környezetet teremteni, nem szabad hagyni a teljes teret felforrósodni nyáron, mivel az ilyenkor bekapcsolt klímának teljes fokozaton kell dolgoznia, hogy elérje a kívánt hőmérsékletet. Fontos tudni, hogy a klímától történő megfázást nem a klíma által lehűtött levegő okozza, hanem a hőfokkülönbség a benti lehűtött és a nyári kánikulától felforrósodott levegő között. Ahogyan komfortosan érezzük magunkat a lakásban 25 fokban, télen-nyáron, úgy ez a hőmérséklet csak akkor okoz problémát amikor a 40 fokról jövünk be nyáron, átmelegedve, izzadtan.

Egyik általános technikai szempont, hogy legyen elegendő hely a beltéri egység számára, ami általában 75-80 centi közötti hosszúságú. A mennyezettől legalább 15-20 centit hagyjunk el, mert így van lehetőség a klíma szellőzésére. Soha nem szabad teljesen felszorítani a plafonra, mert felülről szívja magába a hűtendő levegőt (amit a hűtőbordákon keresztül az alsó részén fúj majd ki magából).

Szintén a technikai részletek közé tartozik, hogy nem célszerű a kültéritől nagyobb távolságra felszereltetni a beltéri egységet, mivel a csövezés hosszával egyenes arányosan csökken a teljesítménye is a klímának. A gyárilag megadott maximális csövezési távolság 20-25 méter általában, de már itt is plusz hűtőközeget kell tölteni a hűtőkörre, mivel a klíma gyári töltet 3-5 méter hosszra van optimalizálva. A hosszabb csövezéssel egyrészt jelentősen megnöveljük a kiépítés költségeit, másrészt pedig a cseppvíz elvezetésének módozatait is érdemes átgondolni, hiszen nagyobb távolságra a gravitációs lejtéssel már problémás lehet a víz kivezetése, mivel a cseppvíz elvezetés eldugulhat egy ilyen hosszú szakaszon az idők során. 

A klíma beltériegysége nem zajos, a felszerelt falon sem kelt vibrációt, így nem kell tartani attól, hogy a szomszédok részéről kifogás merülhet fel a működtetése során!

Általában a beltéri egységet a lakás legmelegebb pontjára érdemes felszerelni, itt dolgozik majd a legjobb hatásfokkal és ezt a melegedési gócot megszüntetve javíthatjuk az egész lakásban a komfortérzetet. Hol vannak ezek a pontok? Panel és társasházi lakásokban a nappali ablakainál, családi házak esetében pedig a nappali közepén, akár teljesen szimmetrikusan elhelyezve a klímát. Így minimális látszó csövezéssel, vagy csak a klíma beltérit látva a falon, esztétikusan lehűthető a lakás legnagyobb területe és költség/hasznosulás arányát tekintve a leggazdaságosabban lehet kw/m² arányosan klimatizálni az adott területet. 

Lépcsőfeljáróba vagy nagyobb nyitott galériába felesleges feltenni a klímát, mivel a hideg levegő a fajsúlyánál fogva nehezebb, így az alsó terekbe vándorol majd, a meleg levegőt pedig felszorítja a felső részre. A tetőtereknél éppen ezért rossz megoldás a folyosón elhelyezett nagyobb klímaberendezés: az ajtókon keresztül nem tudja majd lehűteni a cserepek által is felforrósított lakóteret. Ezeknél a szobáknál külön-külön hűteni kell a belső teret vagy klíma beltéri egységekkel, vagy pedig fejlettebb gépészeti megoldásként egy központi-légcsatornás klímával.